Embedded Files
Írta: Blaskó János
Üdvözlök minden modellezőt!
Mielőtt elkezdnénk az érdemi munkát magamról egy pár szót, mert biztos lesz itt olyan emberke, aki nem ismer.
1977-óta foglalkoztam gyerekekkel Gyomaendrődön szakkör formájában, majd az idő múlásával kinőttük a szakkört és klub lett a folytatás. Eleinte vitorlás hajókkal foglalkoztunk majd jöttek az élethű hajómodellek. A Székely Mihály Modellező és Sportklub vezetője voltam 2016 januárig majd átadtam egy fiatalabb versenyzőnek a vezetést, mert már nem az én világom az adminisztráció. De azt a tapasztalatot, amit a sok év során megszereztem át szeretném adni, — természetesen, ha lesz rá érdeklődő.
Egy hajómodell építését fogom bemutatni képekben és szöveggel. Aki akarja, végig építheti velem és a következő szezonban már versenyezhet is vele.
Először egy pár szót a hajóépítésről.
Megpróbálok olyan anyagokból építeni, ami bárki számára elérhető. Kezdésnek minél egyszerűbb megoldást választok. Nem kell megijedni, mert az alapanyagok filléresek sőt néha hulladékból is kikerülnek. Ez az a kategória, ami inkább munka, mint pénzigényes a modellezésen belül. Mindig felmerül a kérdés, hogy milyen hajót építsek. Vannak érvek és ellenérvek, ki-ki maga dönti el, hogy ő mire képes. Aki elolvasta a szabályzatot az láthatta, hogy az F-2 kategóriában 3 méret van:
az F-2 A kategória 90 cm-ig
az F-2 B kategória 90-140 cm-ig
az F-2C kategória 140 cm-től.
Előnyök: Az A kategóriánál a kis méret, kevesebb anyag, könnyebben szállítható
A B kategóriánál könnyen szerelhető, nem kell olyan speciális akku, motor, és ennek már nem okoz gondot a szél
A C kategória a nagy méret miatt sok alkatrész felhasználható autó bontóból a viharos szél sem okoz gondot a versenyen
Hátrányok: Az A kategóriánál a kis méret miatt elég sok spéci alkatrész kell és a versenyen nagyon szélérzékeny
A B kategória súlya az egyes típusoknál már tetemes lehet, szállítóládában már nem fér egy átlagos autó csomagtartójába
A C kategória, mérete és súlya miatt a mozgatáshoz már 2 ember szükséges.
Tehát láthatjuk, hogy ezt mindenkinek magának kell megválasztani, hogy mi a legmegfelelőbb, szállítás, tárolás, üzemeltetés szempontjából.
A következő részben a további választási lehetőségekről beszélnék.
Különböző típusú hajók léteznek és nem mindegy melyiket válasszuk. Aki elolvasta a szabályzatot az láthatta, hogy a műszakinál van olyan, hogy nehézségi fok. Itt nyilván a bonyolultabb hadihajók kapják a legtöbb pontot. Továbbá vannak a vontatóhajók, a jachtok, a kereskedelmi szállító hajók, a konténerszállítók és a tartályhajók. Építés szempontjából meg kell vizsgálni a tervrajzokat, hogy a felépítmény hogyan van kialakítva. Annál előnyösebb minél nagyobb felületet lehet egyszerűen felvenni a fedélzeten, így egyszerűbb a belső technikához hozzáférni. Nem mindegy az sem milyen magas a felépítmény a hajótesthez viszonyítva, főleg a folyami hajóknál mivel azok sekély merülésűek, és ha nagyon magas a felépítmény, akkor a kisebb méreteknél borulékonyak lehetnek. Mint látható nagyon sok szempontot kell figyelembe venni. Az építés megkezdése előtt célszerű hasonló méretű modelleket megnézni, hogy viselkednek a vízen, vagy tapasztalt modellezőtől tanácsot kérni. Lehet olyan, hogy tetszik egy hajó, de nem biztos, hogy abban a kategóriában érdemes megépíteni amelyikben szeretnénk, – az előbb felsorolt okok miatt. Általában az A kategória a macerás a kicsi méret miatt.
A következő szempont a modell építési fajtája. Lehet hagyományos palánkolós építés és lehet műanyag test. A műanyag testnél az a gond, hogy először meg kell építeni egy pozitív formát majd arról leveszünk egy negatívot és majd ebben készül a végtermék. Ezt akkor célszerű alkalmazni ha több azonos méretű hajót építünk,— de ugye magunknak minek. Ma már elterjedtebb az a megoldás, hogy palánkoljuk és a palánkolást műanyaggal vonjuk be így biztos vízálló és tartós lesz.
A következőkben egy F-2 C kategóriás hajómodell /Poseidon 147 cm hosszú/ építését fogom bemutatni nagy vonalakban. Ezt csak azért, hogy a leendő modellező el tudja képzelni az egyes lépéseket és lássa az építés során felmerülő problémák megoldását. Mint látni fogjátok, nem megy mindig simán és egyszerűen a munka. Ennél a modellnél a méreteinél fogva nem kellene tartani a súlyproblémától mint az a bevezetőben már leírtam, de a típusánál fogva ez egy határeset. Ugyanis ez egy Yacht, kicsi a vízkiszorítása /ez a vízvonal alatti részt jelenti, tehát ha a modellt a vízbe helyezve a vízvonalig terheljük, egy tele kádba ennyi vizet szorít ki és ha ezt a vizet megmérjük akkor megkapjuk a modell azon súlyát ami ideális. Ez nagyon lényeges főleg a kisebb hajómodelleknél. ennek megfelelően tudjuk megtervezni, hogy milyen motort és akkumulátort bír el a modell/ és viszonylag gyors hajónak számít egy kereskedelmi szállító vagy egy halászhajóhoz képest. Az első buktató, ahhoz, hogy ideális sebességgel tudjon úszni a modell viszonylag nagy teljesítményű motor kell, és itt jön a következmény ehhez nagy energiára lesz szükség ami ugye nagyobb súlyt jelent. Mi ebben a kategóriában ólom/zselés/ akkukat használunk általában. Ezek viszonylag olcsók mivel a riasztóberendezésekben és a szünetmentes tápegységekben nagy számmal forgalmazzák. 12V 7.5Ah-ás akkuról van szó, súlyuk 2.4-2.9 kg súly között változik gyártótól függően. Számunkra ideális, mert általában szükséges még súly a hajóknál és ezeket fektetve is el tudjuk helyezni mivel ezek zárt akkuk. A nagyon kis méretű modelleknél szoktak használni lítium és nikkel-hibridmetáll vagy nikkel-kadmium akkukat ezek könnyebbek és nagyobb fajlagos energiára képesek.
Visszatérve a modellépítésre, ezt a modellt már 1983-ban megépítettem, de a sok használat miatt már elég leharcolt állapotban van és nyugdíjaztam. A későbbiekben majd teszek fel róla fotót. Úgy döntöttem, hogy újra megépítem most a megszerzett tapasztalatok birtokában. Természetesen, mindig van mit javítani, finomítani a technikán. jönnek az újabb anyagok és az újabb megoldások. Az első modellnél annak idején ablaktörlő motort használtunk és Simson savas akkut, na ez egy érdekes párosítás volt, a súlya nagy volt és az energia kevés. Az energia kb 60-70m megtételére volt elég. A mai motor akku kombináció kb a 12-15 -szörösére elég. Mivel bemutatókra is jártunk így el kellett gondolkoznunk, hogy mit kellene kitalálni a hatótáv növelésére. Ekkor jött az ötlet, hogy tegyünk bele robbanómotort, persze mindenki lehurrogott, hogy mivel faépítésű így szétrázza a motor. Én hajthatatlan voltam és egyre inkább bizonyítani akartam, hogy nem így lesz. Az idők során bizonyított. Átalakítottunk 2 ilyen modellt / motor 3.5 cm³ Moki 1:5 áttétellel/. Évekig használtuk bemutatókon. Tanulság: sokszor az viszi az embert előre, ha lenézik és akadékoskodnak, mert annál nagyobb erővel akar bizonyítani.
Ezek az emlékek közben jönnek elő és bocs, hogy leírom, de szerintem minden esetből lehet tanulni, mert a jó és rossz példák is segíthetnek a jövőbeli munkánkban.
A képen egy készülő modell bordái láthatók az építődeszkán /sólya/.
Tulajdonképpen minden hajó így épül fel, itt most csak nagy vonalakban mutatom be, hogy a teljesen kezdőknek is legyen valami fogalmuk. Mint látható a bordák és a főborda rétegelt lemezből vannak kivágva. A palánkoló léc fenyő és a hajó méretének megfelelő vastagságú. A kisebb hajóknál a léc 2-3 mm vastagságú a nagyobbaknál 5mm is lehet, a szélesség 5-10mm attól függ, mennyire görbül a borda. Én a palánkolást mindig a fedélzet felől kezdem, van, aki fordítva, –szerintem így egyszerűbb és szebb de a másik megoldás is jó. A léceket ragasztom a bordához és a ragasztó kötéséig gombostűvel rögzítem.
A rögzítéshez csak acél gombostűt lehet használni, mert a vas az elgörbül. A gombostűt rövidáru boltokban lehet beszerezni, de mindenképpen győződjünk meg, hogy acél-e, ezt úgy tudjuk meg, hogy egy gombostűt eltörünk. Ha acél, akkor törik, ha vas akkor hajlik. Ragasztót asztalos kellék vagy barkácsboltokban lehet vásárolni, –vízálló faipari ragasztó / én a Technobond ragasztót használom/az a lényeg, hogy vízálló legyen, mivel hajóról van szó és ez ugye érintkezhet a vízzel.
A második képen látható, hogy egyformán kell haladni a két oldal palánkolással. 4-6 lécet rakunk fel az egyik oldalon utána a másik oldalon ugyan annyit így kicsi az esélye, hogy /egyoldalas lesz/ elferdül valamelyik irányba.
Mint az előző képnél láthattuk a bordák elég “szögletesek” így mikor az oldal kész akkor egy vonalba levágjuk a palánkolólécet egy szikével és meg is csiszoljuk, hogy egyebes legyen.
Ekkor folytatjuk az alsó rész palánkolását úgy, hogy a léc egyik végét ferdén levágjuk, hogy illeszkedjen a főbordához. És itt szintén felváltva palánkolunk.
Amikor végeztünk a palánkolással így néz ki a hajótestünk. /mint egy sündisznó/
Óvatosan kiszedjük a gombostűket úgy, hogy a fogót, amivel kihúzzuk fektessük a lécre és mint egy kétkarú emelőt úgy húzzuk a gombostűt, ha véletlen valahol nem fogja rendesen a ragasztó így nem szakad fel a léc. Ha ezzel végeztünk akkor egy vasfűrész lappal levágjuk a túlnyúló léceket. Azért ezt ajánlom, mert ennek apró a foga és kevésbé szaggat.
Lefeszítjük az építődeszkáról és megfordítva a hajótestet, minden borda mellett megragasztjuk a léceket, először az egyik végére állítjuk, és ne sajnáljuk tőle a ragasztót. Kb. 1 óra száradás után felállítjuk a másik végére és ott is megismételjük a ragasztást.
Következő lépésként a hajótest belső impregnálását végeztem, én poliészter műgyantával dolgozok. Ez olcsóbb és gyorsabb, mint az epoxi, itt nincs annyira jelentősége a súlynak mint a repülőknél.
A következő fázis a fartőke kialakítása, ezt régebben több deszkából összeragasztva készítettem. Most egyszerűen rétegelt lemezből kialakítom az alsó és felső részt és erre egy dróthálót fogatok.
A dróthálót ráhajtom a már kialakított vázra és facsavarral rögzítem.
Az üvegpaplanból leszabok egy olyan darabot, hogy túlérjen a befedendő területen. Ráteszem a dróthálóra és műgyantával átitatom. Sajnos a poliészter nem köt a fémhez ezért belülről is rakok egy réteget és így a 2 réteg összeköt a dróthálón keresztül.
A kötési időt úgy szoktam beállítani, hogy kb 5 perc, akkor rakom rá a következő réteget és ez már 10 perc múlva csiszolható.
Ugyan ezt elkövetem az alján is.
Mivel itt az orrtőkét nem kell külön készíteni, mert sikerült odahajtani a palánkolólécet a főbordához. Kisebb hajóknál az utolsó borda után orrtőkét szoktunk kialakítani, amit szintén több réteg deszkából ragasztunk. A hajótestünk ezzel kész, holnap a tönkcsövek készítése és beépítése lesz a téma.
Mielőtt tovább lépnénk egy kis “történelem” a hajómodellezés terén. Szerintem a fiatalok sokan nem tudják, hogy az F-2 kategóriának volt egy elődje az EH és az EK kategóriák. Az EH a kereskedelmi még az EK a hadihajók gyűjtőkategóriája volt. Ezt úgy nevezték, hogy önjáró kategória, a műszaki bírálat ugyan úgy történt, mint az F-2 kategóriánál csak a futáspróba volt más. Akkoriban még rádió alig létezett ezért volt ez a kategória. Volt egy 50m hosszú és 10m széles pálya ahol elengedtük a modellt és annak minél egyenesebben kellett menni. Az oldalakon 10 méterenként voltak a kapuk a végén méterenként kivétel a középső kapu 2m-es volt. Tehát a pontozás úgy indult, hogy az első oldalsó kapu 10pont és így tovább. El lehet gondolni, hogy milyen lutri volt betalálni a 100-as kapuba főleg ha fújt egy kis szél. DE ez még csak az egyik része volt a versenynek, a sebesség is meg volt szabva, méretarány szerint meg volt szabva minden modellnek a sebesség szerinti táblázata másodpercben az 50m-en. Ha gyorsabb volt az is levonás ha lassabb az is levonással járt. Ezen kívül el kellet látni egy időzítővel, hogy az 50 m megtétele után leálljon, és ezt a modellt vissza kellett szállítani csónakkal. Gondolom, a mai világban erre senki sem vágyna. Akkor sajnos a modellirányítók még borzasztó drágák voltak és nem is lehetett Magyarországon kapni. Csak egy példa, nekem Németországból hozták 1983-ban az első rádiómat és egy fél évi fizetésem nem futotta ki. Igaz akkor a legmodernebb Graupner rádió volt, ami a mai napig működik. Ma már egy kis túlzással “a zöldségboltban” is kapható rádió és 20 000 Ft-ért már működő készüléket kapunk, ami a hajós célra elegendő. Persze vannak 600 000 Ft-os készülékek is, de számunkra erre nincs szükség.
A következő lépés a tönkcsövek készítése. Én a tönkcsöveket a legegyszerűbb módon készítem amihez nem kell sem esztergapad sem esztergályos. Rézcsöveket a ferroglóbus és hasonló színesfém kereskedésekben lehet beszerezni. Számunkra a 4-6-8-10-12 mm külső átmérőjű vörösréz csövek jöhetnek számításba. Ezekről tudni kell, hogy a 4 mm-es külső átmérő belül 2 mm a 6 mm-es belül 4 mm és így tovább. Ebből automatikusan adódik, hogy az egyik csőbe bele lehet dugni a következő vékonyabb csövet. Leszabjuk a tönkcsövünket a megfelelő hosszúságúra /ez lehetőleg ne legyen hosszabb 30 cm-nél / mert a tengely egy adott fordulatnál képes beremegni. A vastagságot a teljesítmény és a hajó mérete függvényében állapítjuk meg. Egy B kategóriás hajómodellnél 10mm-es csövet használok. Levágok a 6mm-es csőből 2db fél centiméteres darabot, ezt kívülről egy kicsit megcsiszolom, hogy a sorja eltűnjön. Ezeket a darabokat óvatosan egy kis kalapáccsal egy műanyag közbeiktatásával belekalapálom a tönkcsőbe úgy hogy kb 2 mm kilátsszon, ezt majd körbeforrasztjuk. Ha ezzel kész vagyunk akkor az egyik végéhez közel kb 20mm-re befúrunk egy 2 vagy 4mm-es csőnek ez lesz az olajozó csövünk.
Ezen a képen a kormánytönkcső látszik, de a meghajtó tönkcső is ugyan úgy készül. Annyi a különbség, hogy itt az olajozócső középen található. Ha ezzel elkészültünk jön a tengely. Ezt szintén ott kapható ahol a rézcső. Én ezüstacélt szoktam használni, mert ennek köszörült a felülete és így nem koptatja a perselyt. Egyszer megpróbáltam rozsdamentes anyagból, de egy szezon után elkopott a persely. Az 1983-as modellemben még nem kellett perselyt cserélni. Persze aki precízkedni akar, megcsinálhatja a perselyeket bronzból is de szerintem semmi értelme. Volt aki megcsinálta és az egyik versenytől a másikig beszorult úgy, hogy meg sem tudta mozdítani. Tehát az esetünkben a 6 mm-es tengelyre van szükségünk. Levágjuk a megfelelő hosszat úgy, hogy ráhagyjuk a hajócsavarunk menetét és a másik végén a kardán csatlakozási hosszot. Ezt a tengelyt beolajozzuk és befogjuk egy pisztolyfúróba és óvatosan elindítva egyre beljebb toljuk, mikor mindkét perselyen túljutott ki-be húzgálva addig forgatjuk, amíg könnyen nem fut. Ez volt a becsiszolási művelet.
Ezen a képen a tönkcső beépítés látható és az olajozó cső. Ennél a megoldásnál felül nem persely van, hanem golyóscsapágy. Ez azért van, mert itt egy áttételes hajtást látunk ahol a tengely egyirányú terhelést kap és így gyorsan elkopna a persely. Tehát a kétperselyes megoldást csak a direkthajtásnál használjuk /kardán/.
A következő fotón már mindkét tönkcső be van építve.
Itt jegyzem meg, hogy mivel a poliészter nem köt a fémhez ezért egy kis trükköt alkalmazok a beragasztásnál, 5 perces Epoxi ragasztóval felgrundolom a csövet és beragasztás előtt ezt finoman felcsiszolom, és ehhez már köt a műgyanta, amivel dolgozom.
A tönkcső készítéshez még egy – két fotó az érthetőség kedvéért.
Itt látható a tönkcső, perselyek és a tengely.
A következő képen látható a becsiszolási művelet.
És itt látható az olajozó cső elhelyezkedése.
A következő a kormánylapát készítés. Ezt többféle módon készíthetjük, itt az első szempont mekkora méretű és mekkora erőnek lesz kitéve. Ha kisebb méretről van szó, akkor készíthetjük textilbakelitből és az kicsiszoljuk a megfelelő méretre. Majd belefúrunk és menetet fúrunk bele a tengelyre meg menetet vágunk és ezt a két darabot ragasztóval összeépítjük. Ha még egyszerűbben akarjuk, akkor egy vékony lemezt ráhajtunk a tengelyre és ráforrasztjuk. Mivel nekem ez elég nagy felület és nagy erők hatnak rá egy kicsit komolyabban kell kivitelezni.
Leszabtam a kormány tengelyét szintén ezüstacélból és 2 furatot készítettem, amibe két csapot illesztettem. Műanyag lapot készítettem, amiből kivágtam a kormánylapátot, majd ezt kettévágtam a tengely helyénél. Ebbe szintén furatokat készítettem a csapoknak megfelelően. Ezután összeépítettem és mindkét oldalon bevontam műgyantával és egy réteg üvegpaplannal.
És ezek után a kormányt méretre csiszoltam.
A következő lépés, beépítjük a szervó és a motortartót.
A motort először felszereljük a tartóra és azt beillesztve ragasztjuk be így biztos egy vonalba fut a két tárcsa.
Amikor ezt egy réteg műgyantával és egy réteg üvegpaplannal rögzítettük kivesszük a motort és több réteget kenünk rá erősítésnek.
Következő lépésként lecsiszoltam a hajótestet és 1 réteg műgyanta majd 1 réteg üvegpaplan és egy réteg műgyanta került rá.
Majd a stabilizáló “szárnyak” helyét vágtam ki. Ezt egy kicsit barbár módon, de a cél szentesíti az eszközt címszóval. A flexre kővágó korongot raktam, azt úgy sem használom semmire. Egy kicsit füstölt, de nagyon szép simára vágta. Sajnos fűrésszel nem lett volna olyan szép, mert az szaggat.
Az előre elkészített műanyag lapból kivágtam a stab. “szárnyakat” és a helyére ragasztottam szintén műgyantával.
Egy 15*8 mm-es lécet szabtam a bordák közé és ezt a palánkoló léchez ragasztottam, ennek az a szerepe, hogy a korlátot legyen mihez rögzíteni. A 3mm-es rétegelt lemez nem ad egy stabil alapot a korlátnak ezért kell ez az erősebb kivitel. Amint a fotón is látható az egyik bordának a felső részét is kivágtam, hogy a szervó rudazatnak legyen helye.
Következik a fedélzet, ehhez 3mm-es rétegelt lemezt használtam. A hajótestet ráfordítottam a rétegelt lemezre és körbe rajzoltam. Vágásnál 1-2 mm-t ráhagyunk, mert csiszoláskor majd illeszkedik. Méret szerint kivágtam a leendő nyílást és a belső oldalát egy réteg műgyantával impregnáltam. Ezután a hajótestet egy állványba helyeztem és a már előkészített fedélzetet szintén műgyantával felragasztottam.
Mint a fotón is látható akkumulátorokkal lesúlyoztam a kötésig.
Következő lépés a vízvető kialakítása. Ennek célja, hogy az esetleg felcsapódó vizet és az esőt távol tartsa. Egyben ehhez illeszkedik a felépítmény.
A fotón nem igazán látszik, de a kivágott részhez alulról ragasztottam egy 10*10 mm-es lécet, amihez majd fogatom a rétegelt lemezből kivágott vízvetőt. A vízvető minimum magassága 5mm ami a fedélzetből kilátszik.
És így néz ki az elkészült vízvető.
Mint már említettem az írásom során én sok mindent másként csinálok sorrendben, mint a legtöbb modellező. Ki-ki eldönti, hogy neki mi a jobb. Az évek során sok buktatón kellett átjutni és a tapasztalat azt sugallja, hogy jobb menet közben tesztelni és kijavítani az akkor keletkezett hibákat, mint a végén vakarni a fejünket. Hogy miről is beszélek—az egyik ilyen sarkalatos téma a súlypont. Van ugye egy adott vízvonal, amitől nem szerencsés eltérni főleg kisebb hajóknál. Mikor a hajótest kívülről le van impregnálva célszerű vízre tenni és tesztelni. A következő fotón a vízvonal meghúzását fogom szemléltetni.
Készítünk egy egyszerű készüléket, ami befogad egy filctollat kb. 45 fokos szögben. A modellen elöl és hátul kimérjük a vízvonal helyét a tervrajznak megfelelően. A modell fedélzetét egy egyenes lapra /asztal/ helyezzük, és amelyik a legmagasabb pontja oda állítjuk a rajzeszközünket /filc/. Majd a másik végéhez visszük a filcet és addig pakolunk a hajótest alá, amíg el nem érjük a már előre bejelölt vonalat. Ha ezzel végeztünk tegyünk egy próbát és vigyük vissza a filcet a másik végéhez, nem mozdult-e el. Ha sikeres a próba, akkor lazán csúsztassuk végig a készülékünket az asztalon úgy, hogy a filc végig hozzáérjen a testhez. Ezt elkövetjük a másik oldalon is és ezzel meg is van a vízvonalunk. Ekkor rátesszük a vízre és próbáljuk a technikát úgy elhelyezni, hogy a vízvonal párhuzamos legyen a vízzel. Természetesen még nem szabad, hogy a vízvonal a vízhez érjen. Gondoljunk bele, hogy még a fedélzeti rész és a felépítmény is súly lesz. Persze ez csak kis hajóknál gond a nagyobbaknál általában még plusz súly is kell. Ez a művelet azért lényeges, mert gondoljunk bele, hogy egy kész hajónál derül ki, hogy nagyon elöl, vagy hátul van a súlypont. A kész hajót már elég nehéz faragni sérülés nélkül, de mindenki maga dönti el.
A következő képeken látható a technika beépítése,— milyen egyszerű így, hogy kényelmesen hozzá lehet férni.
A következő képen a rádióvevő része, a főkapcsoló és a szabályzó látható.
A következő a motor az áttétellel és az akkumulátorok.
A következő 2 képen a próbaúsztatás látható.
Mint a képeken is látható csak a hajótest van kész és már úszik. Ilyenkor még nagyon könnyű változtatni a technikán. Akkumulátor áthelyezés, ha nem jó a súlypont.
Ezután nagyon prózai dolog következik, csiszolás- gittelés, csiszolás -gittelés.
Ezt mindaddig csináljuk felváltva, amíg simának nem találjuk a felületet. Ez nagyon unalmas és koszos munka, lehetőleg a szabadban végezzük. Géppel és kézzel felváltva. Szabadban is jól gondoljuk meg, hogy hol a legalkalmasabb, mert az első rétegnél fehér lesz a környezetünk mintha liszttel szórnánk be.
Az ablakkeret beépítése.
Ragasztáshoz 5 perces epoxit használtam.
Ha úgy találjuk, hogy a gittelés már elég sima akkor jöhet a festés. Ha fényesre festhetünk, jelen esetben igen mivel ez a hajó a valóságban is fényes akkor trinát festéket használok. Ha mattra kell festeni, mert ugye egy hadihajó nem csilloghat, akkor a trikolor-t használom. Persze lehet kétkomponensű festékeket is használni, Szerintem felesleges, de mindenki maga dönti el, mit enged meg a pénztárcája.
Ha ez megszáradt, akkor ismét meghúzzuk a vízvonalat. Mint a képen is látható az egész hajótestet lefestettem a világosabb színnel. Ezután a vízvonal feletti részt lefedem papírral és a vízvonal alatti részt lefestem a sötétebb színnel.
A következő lépés a fedélzet palánkolása. A palánkoló lécek megválasztása a méretarány függvénye. Abból kell kiindulni, hogy egy palló általános mérete 6m hosszú és 20 cm széles. Ezt a méretarányhoz kell igazítani, ha 1:10 a méretarány akkor 60cm hosszú és 2 cm széles lesz a pallónk. A vastagság legalább 3mm legyen, mert a csiszolásnál könnyen elcsiszolhatjuk, ha vékonyabb.
Meghúzzuk a középvonalat és középen kezdjük a fedélzetet padozni, kötésbe rakjuk a léceket.
A túlnyúló részeket vasfűrészlappal vágjuk le. A fedélzetet ráfektetjük egy asztalra és úgy vágjuk, hogy a fűrészlap foga felfelé álljon és húzáskor vágjon. Így elkerüljük, hogy felszakadjon a léc fűrészeléskor.
Ezután simára csiszoljuk, vagy kézzel csiszolófával vagy vibrációs csiszolóval.
A felépítményhez először anyagot kell készíteni. Szükségünk lesz egy egyenes horganyzott lemezre, vagy üveglapra. A lemezt vagy üveglapot lekenjük formaleválasztóval és erre a száradás után kenünk 1 réteg műgyantát majd 1 réteg üvegpaplant és ezt még 2* megismételjük. Természetesen a vastagságot a méret határozza meg, minél nagyobb méretű lesz a felépítményünk annál vastagabb réteget készítünk. Én lemezt használok alapként, mert ezt a kötés után meghajlítva könnyebben el tudom távolítani a kész lapot.
Természetesen a felépítményhez is használhatunk rétegelt lemezt csak azt a mai világban már elég nehéz beszerezni főleg a vékonyabbakat. Ezen kívül azt is impregnálni kell, mert egy idő után valahol kap egy kis vizet egyből leválik a festék.
Ezen a képen a már kiszabott felépítmény elemek összeragasztása látható. A szabáshoz én a gyémántkorongot használom a kis kézi csiszolókészletből, nagyon porol ezért lehetőleg a szabadban végezzük a műveletet.
A felépítmény többi részét is kivágjuk és felragasztjuk a tervrajznak megfelelően. És jöhet a gittelés, én az autójavító kétkomponensű gittet használom. Ebben is van többféle, számunkra az olcsóbb is megfelel.
Kivágjuk a fedélzetet a szerszámos láda aljánál,— itt lesz az áramtalanító kapcsoló, az akkumulátor állapotjelző /voltmérő/ és a töltéscsatlakozó.
Majd a horgonykamra és a horgonylánc helyét.
És az áramtalanító kapcsoló, feszmérő, és a töltés csatlakozó beépítése.
Ez a műszer a hajótestben belülről lesz fogatva. Ez azért lényeges, mert így nem kell minden indulásnál levenni a felépítményt, hogy bekapcsoljam a szabályzót.
A következő képen az elektronika elhelyezése látható.
A kép felső részén látható az akku, bal oldalon az elektronikus kapcsoló amit elől tudok kapcsolni, jobb oldalon a szabályzó és alatta a rádió vevő része. Alul középen a kormányszervó.
Page updated
Google Sites
Report abuse